Színjáték

Mindenki máshogy alkot, másképpen adja át magát a festés felemelő világának. Van, aki teljes magabiztossággal válogatja a színeket és nem fél attól, hogy esetleg „elront” valamit, van, aki bátortalan. Akad, aki érzi, érti, hogy ennek a folyamatnak nincs tétje. Itt nem kap ki, ha valami nem jól sikerül, nem szidja le senki, ha nem az elvárásoknak megfelelően fest. Van, akiben benne van a megfelelési vágy, az iskolából hozott osztályzási rendszer nem túl vidám emléke. De hát hogy is kaphatna itt ki bárki? Hiszen itt nincsenek elvárások.

Nem lehet egyik alkotást a másikhoz hasonlítani, mert mindegyik merőben más. Mindegyik új, mind egyedi és sosem születhet két egyforma mű. Ezek a festmények olyanok, mint mi, emberek. Milliónyi, milliárdnyi apró részletből, icipici sejtből állnak össze és sosem alakulhat ki ugyanaz a sorrend a sok-sok millió variációból. A színek csodás játéka ez, amibe ha egyszer valaki bele tud merülni, elfeledteti vele a gátlásokat, a negatív gondolatokat, a megfelelési kényszert, a szomorúságot, a szürkeséget. Csak a feltöltődés marad, az ellazulás, kilépés az idő és tér szorításából, és a kezünk, a szívünk, a lelkünk és az érzelmeink összehangolva valami olyat alkotnak, amiben feloldódhatunk nap, mint nap, mikor ránézünk.

Nézzétek csak, mennyi remek alkotás született az utóbbi időben. Ugye, hogy mindegyik teljesen más?

És még egy smiley-t is hagyott nekem valaki az egyik tálcán