Festésélményt mindenkinek

Gyerekkoromban szerettem rajzolni, festeni… aztán… aztán történt valami. Történt valami, ami után elkezdtem erősíteni magamban az ilyen, és ehhez hasonló negatív mantrákat: „nem vagyok elég jó”, „nem tudok rajzolni”, „mások sokkal jobbak nálam”, „nekem ehhez nincs tehetségem”. Gondolom, sokunknak ismerősek ezek a szavak. Legtöbben vágyunk arra, hogy kifejezzük önmagunkat valamilyen művészeti formában, de sok ember tapasztalja azt, hogy elvette a kedvét ettől egy-egy gyermekkorban szerzett negatív kritika valamilyen alkotásunkat illetően, és gyorsan kialakult az önbizalomhiányunk. Az is akadályozó tényezőt jelenthet, hogy nem ismerjük a lehetőségeket, nem tudjuk, hogyan vágjunk bele újra, még ha az elhatározás meg is születik bennünk. Sokan azt hisszük, hogy festőkurzusra csak az mehet, aki már évek óta ezzel foglalkozik és érez magában tehetséget a festéshez, rajzoláshoz.

Én is ebben a hitben éltem addig, amíg Budai Vandát meg nem ismertem. Ő mesélt arról nekem, hogy olyan festő workshopokat tart, ahol bármiféle rajztehetség és művészi előélet nélkül hozhatunk létre olyan festményeket, amelyek bizonyosságot adhatnak nekünk arról, hogy bárki képes erre a fajta önkifejezési módra, bárki képes arra, hogy valami szépet alkosson.

Mivel régóta szerettem volna újra átélni a festés „flow-élményét”, amelyet gyerekkoromban tapasztaltam utoljára, foglaltam Vanda egyik élményfestés alkalmára egy időpontot. Nem kellett vinnem sem rajzeszközt, sem előzetes terveket. Amíg be nem léptem a műhely ajtaján, bennem volt a szorongás, hogy vajon hogy fogom érezni magam a festés alatt, sikerül-e majd ténylegesen elengednem magam, és tudok-e majd valóban olyasmit festeni, amellyel a végén én magam is elégedett leszek, és büszkén megmutathatom másoknak is. Vanda pozitív kisugárzása azonban elég hamar elkezdte oldani ezt a szorongást. Érthető és pontos instrukciókkal látott el mindenkit a workshop elején, így magát a festési technikát pillanatok alatt elsajátítottuk, emellett pedig elég teret adott arra, hogy a saját stílusunkat, ízlésünket vigyük vászonra az általunk meghatározott színek összeállításában, ám ebben is sok tanácsot és segítséget kaptunk, ha még nem volt kialakult elképzelésünk erről. A workshop egyik legjobb tapasztalata számomra az volt, hogy egy pillanatra sem éreztem azt, hogy magamra vagyok hagyva.

Eleinte nehezen engedtem el magam, mert egy meghatározott elképzeléssel indultam neki a folyamatnak. Volt egy ötletem, egy előre elképzelt szín- és formavilág, amit szerettem volna megformálni a vásznon, de időközben rájöttem, hogy jobban érzem magam akkor, ha elengedem ezt a tervet, és csak hagyom, hogy a színek és formák szépen, lassan kibontakozzanak előttem, ahogy az aktuális pillanatban jónak érzem.

A résztvevők száma pont megfelelő volt ahhoz, hogy mindenkire jusson elég idő és figyelem, Vanda így mindenkinek megfelelő segítséget tudott nyújtani. Ennek volt egy másik pozitív hozadéka is. A pozitív megerősítésnek gyógyító hatása van, és azt tapasztaltam, hogy amellett, hogy a foglalkozás vezetője folyamatosan segít és visszacsatolást ad a készülő műről, a résztvevők is őszintén kifejezik egymás munkája iránt is a tetszésüket, amely jó hatással van a megtépázott önbecsülésünkre. Ekkor azt éreztem, hogy nem pusztán egy festési lehetőséget kaptam, hanem egy kreatív terápiát, ahol a lelkem is épülhetett.

A csoportos foglalkozás a megfelelő vezetővel egy olyan támogató, pozitív közeget hoz létre, amely jó érzéssel árasztja el a résztvevőt. Az alkotás összpontosításra ösztönzi az illetőt, így találhat magának egy kis oázist a mindennapokban, amikor félreteheti a problémáit.

Amint az utolsó fehér négyzet is megkapta a kiválasztott színt, már semmilyen szorongás nem volt bennem. Eltűnt az a gondolat, hogy nem vagyok képes arra, hogy valami szépet alkossak. Ez nagyon felszabadító érzés volt, és azt éreztem, hogy szeretném újra átélni ezt az élményt az alkotás által.

Úgy éreztem, sikerült feloldani magamban egy blokkot, egy olyan félelmet, mely megakadályozott abban, hogy bele merjek vágni újra az alkotás általi önkifejezésbe. Pozitív élmény volt számomra, hogy a festés után még többen ott maradtunk beszélgetni, és megerősítést nyert bennem az, hogy Vandának ez nem pusztán egy munka, hanem egy olyan dolog, amibe szívét-lelkét beleteszi, és ezt az alkotás általi örömöt szívesen megosztja másokkal is, hogy ezáltal kicsit felszabadulttá, örömtelibbé tegye az életüket, és kapjanak egy olyan útravalót, mely motiválhatja őket a továbbiakban.

A workshop utáni napokban jó volt látni, hogy a workshop többi résztvevője milyen örömmel osztják meg fotóikat a közösségi oldalaikon arról, hogy festményük hogyan találta meg méltó helyét a lakásuk falán. Én jó szívvel tudom ajánlani a Kameleon Art Studio élményfestéseit azoknak, akik úgy érzik, hogy rájuk fér az önbizalmuk megerősítése, akik szeretnék megtalálni azt a kis oázist a mindennapokban, és természetesen azoknak is, akiknek van művészi előélete, de szívesen kipróbálnának egy újfajta technikát az alkotás öröméért.